Versek nagymamáknak

 

Nagymamáknak
Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.

 


Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.

 

 

Fecske Csaba: A nagymamánál

 

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

 

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

 

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza

 

 


Mint madár az ágra,napsugár a rétre,
Úgy repülök én ma,nagymama ölébe.

 

A dalos madárral,itt csicsergem én el,
Isten áldja nagymamámat,mind a két kezével.

 

Csillag orgonával,bíbor tulipánnal,
Köszöntlek mamikám ezer jó virággal.

 

Köszöntlek fénnyel,kék ég derűjével,
Köszöntelek mamikám szívem melegével.

 

Köszöntlek dallal,köszöntelek verssel,
Szívemből gyöngyöző, jó szóval ezerrel.

 

Ha szívünk szerint adhatnánk ma nektek
Megszednénk az összes nyíló kertet.
De így csak annyit kérünk:
Fogadjátok szívesen ezt a friss csokor virágot
Mindenki nevében,akik itt most állunk
Köszöntsön szívből egy-egy szál virágunk!

Csernay József: Nagyanyának 

 

Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.


Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyere
  

 

Búzát vittem a malomba,

 

hej, de régen volt,

 

amikor még a Küküllőn

 

malom duruzsolt.

 

 

Megőröltem a búzámat,

 

lisztje, mint a hó,

 

Örült neki a ház népe,

 

kivált nagyanyó.

 

 

Sütött is az új búzából

 

olyan kenyeret,

 

illatára odagyűltek

 

mind a gyerekek.

 

 

Azóta is azt kívánom:

 

legyen a világ

 

olyan, mint a búza közt

 

a kék búzavirág.

 

 

Mindenkinek jusson bőven

 

illatos-fehér,

 

ropogósra sütött, foszlós

nagyanyó-kenyér !
 

 

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó

 

Május első vasárnapja

 

Édesanyák ünnepe.

 

Mintha ez az új tavasz is

 

Friss fényt nékik küldene,

 

S a madarak dalaikat

 

Csupán értük zengenék.

 

Simogató fűszálakkal

 

Nekik tiszteleg a rét.

 

E napra várt virágvázánk,

 

Szemünk csenddel van teli.

 

Édesanya-nagyanyónak

 

Hullnak örömkönnyei.

 

Ketten állunk most előtted:

 

Kisfiam, s a fiad én,

 

Két gyermeked köszönt téged

 

Édesanyák ünnepén.

 


Barcsai- Fehér Géza: Nagyanyónak

 

Nagyanyám, kedves, jó, szerető Nagyanyám!

 

Ha én most tenéked mindazt elmondhatnám,

 

Amit névnapodra szívemből kívánok,

 

Véget sem érnének a jókívánságok.

 

Tudom én, hogy hozzánk te mindig jó voltál,

 

Apámra, anyámra jó szívvel gondoltál.

 

Kis unokádat is szívedbe fogadtad,

 

Jó szóval, jó tettel mindég támogattad.

 

Hálából mindezért- tudod-, mit kívánok?

 

Áldja meg az Isten, a te nagy jóságod!

 

Éltessen az Isten, Nagyanyó sokáig!

 

Lássad nagyra nőni hálás unokáid!

 


Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

 

Jó nagymama, tedd le ma

 

Fényes ókuládat!

 

Kérlek szépen hallgasd meg

 

A kis unokádat!

 

Eddig mindig te hoztál

 

Ajándékot, cukrot.

 

Kérlek, ma te fogadd el

 

Tőlem e kis csokrot.

 

Nem adhatok egyebet

 

Pár szerény virágnál.

 

De egy- egy jókívánság

 

Mindenik virágszál.

 

Általuk, jó nagyanyám,

 

Tehozzád én szólok.

 

Isten éltessen soká!

 

Légy vidám és boldog!

 

 

Bekker Zita: Anyák napján

 

Május első vasárnapján

 

Korán reggel felkelek.

 

Kinn a kertben két csokorral

 

Harmatos gyöngyvirágot szedek.

 

Egyik csokor anyáé lesz,

 

Ki ha baj van ölébe vesz.

 

Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal,

 

Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj.

 

Az a másik csokor a mamáé!

 

Mondd el neki gyöngyvirág.

 

Köszönöm, hogy felnevelte nekem

 

A legdrágább anyát.

 

 

Bősze Éva: Nagyanyák

 

Illatuk harmatos rózsalevél,

 

simogatásuk enyhe nyári szél.

 

Válluk gödre biztos, zárt világ,

 

hová a gyermek ölelésre vágy. . .

 

 

 

Czéhmester Erzsébet: Nagymama köszöntése

 

Nagymama, nagymama,

 

Drága, gondos dajka,

 

Aprócska koromnak

 

Melengető napja.

 

Be sokszor siettél

 

Könnyem letörölni,

 

Hogyha bánatom volt

 

Szívedre ölelni!

 

Emlékszem: még mikor

 

Csöpp kezemet fogva

 

Először vezettél

 

Engem a templomba.

 

Aranyos kis ajtó

 

Oltár fölött csukva-

 

Suttogva mutattad:

 

„Ott van a Jézuska”.

 

Nem is értettem még,

 

De tenéked hittem,

 

Így neveltél engem,

 

Ebben a szent hitben.

 

Azóta megnőttem,

 

Tudok imádkozni,

 

Kis Jézustól reád

 

Ezer áldást kérni!

 

 

 

Csörgey Éva: Nagymamácska

 

Haja fehér volt. Hófehér,

 

és mindig sima, mindig rendes,

 

arca kerek volt, szava csendes,

 

ajka piros volt, mint a vér.

 

Sötét ruháján csipke díszlett

 

És nem volt nála szebb anyóka.

 

Üres az asztal már azóta,

 

Ó, míg velem volt, minden ízlett.

 

Én tíz voltam - ö hetvenöt.

 

És könnyes szemmel ma is látom,

 

hogy soha nem volt jobb barátom,

 

sem azután... sem azelőtt.

 

Pedig csapás rá sok szakadt;

 

dolgozott, s közben temetett

 

férjet, rokont és gyereket,

 

de lágy mosolya megmaradt.

 

S bár átélt nyolcvannégy nyarat,

 

mosolya még nem változott;

 

az mindig enyhülést hozott,

 

az idő bárhogy is szaladt.

 

De egyszer mégis itt hagyott...

 

Nem bírta már az étetet.

 

Neki küldöm ez éneket,

 

s a szempillámon könny ragyog.

 

Kis finom, fehér porcellán

 

volt ő nekünk... s jaj eltörött!

 

Csak lelke él még... mely örök,

 

s vigyáz távolból ránk talán...

 

 

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

 

Édes-kedves Nagyanyókám!

 

Anyák napja van ma.

 

Olyan jó, hogy anyukámnak

 

Is van édesanyja.

 

Reggel mikor felébredtem,

 

Az jutott eszembe:

 

Anyák napján legyen virág

 

Mind a két kezemben!

 

Egyik csokrot Neked szedtem

 

Odakünn a réten.

 

Te is sokat fáradoztál

 

Évek óta értem.

 

Kimostad a ruhácskámat,

 

Fésülted a hajamat.

 

Jóságodat felsorolni

 

Kevés lenne ez a nap.

 

Köszönöm, hogy olyan sokat

 

Fáradoztál értem,

 

És hogy az én jó anyámat

 

Felnevelted nékem.

 

 

A folytatáshoz kattints ide!

vissza a címoldalra





 
 
ELNYERTE TETSZÉSEDET AZ OLDALAM?
Eredmények
További szavazások
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


kovacsneagi.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!