A z   i d ő s e k  k ö s z ö n t é s e

„Száguldva vágtat, rohan az idő,
Sorra váltják egymást föl a hetek,
Minden nyár gyorsabb, mint az előző,
Az időnek nem mondhatsz „állj meg”-et…”

(Zsoldos Imre)

Az Idősek napja az idős emberekről, az ő tiszteletükről szól. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tajgai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket.

Köszöntő szövegek:

Tisztelettel és meleg szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket a mai ünnepségünkön.

Már hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalommal összejövünk azért, hogy kifejezzük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik megérdemelt nyugdíjas éveiket.

A Szeretet napján had köszöntsem Önöket néhány gondolattal a szeretetről:
Mi emberek furcsa lények vagyunk. Tudunk örülni, sírni, dühöngeni, de a legfontosabb, hogy szeretni tudunk.

Szeretni a legcsodálatosabb dolog a világon. Mindegy, hogy szeretetről vagy szerelemről beszélünk, de szeretni a legnagyobb öröm.

Tudni azt, hogy vannak emberek, akik fontosak számunkra, az is egy csoda.

A szeretetben a legjobb dolog adni: ölelést, csókot, tanácsot, mindegy mit, csak szívből szóljon.

A szeretet végtelen és határtalan. Minden ember tudja, hogy szeretet nélkül élni nem lehet. Nem is. Ez az életünk ereje, amiből

Oly kicsi a szív, hogy fér bele mégis ennyi szeretet? Nem lehet tudni, de nem is ez a lényeg: Hanem, hogy adjunk meg mindent szeretteinknek, hisz ha mi adunk, kapunk is és így lesz teljes a világ együtt szeretetben.

Egy bölcs mondás miszerint :
A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége, és a legnagyobb teherbíró ereje.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”  

Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.

 

E gondolatokkal Kívánok Önöknek nagyon jó egészséget, hosszú boldog életet.

Kívánom, hogy érezzék környezetük figyelmét, családjuk szeretetét.

Kérem fogadják következő összeállításunkat olyan szeretettel, mint ahogy ennek bemutatására mi is készültünk.

 

Az idősek világnapján (október 1.)
 
Kedves Ünnepeltek! Tisztelt Vendégeink!

Sütő András gondolatát idézem: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk Önökkel: apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt hitet és bátorságot.
Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Én ezt úgy gondolom, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet s most már a pihenés éveit töltik.
Aktívan és passzívan, anyai gondokkal, gyengülő egészséggel, a gyerekek, unokák, nyújtotta örömökkel, borúval-derűvel morzsolják lassúbbodó tempójú napokat.
Mi, mindnyájan, akik ma jelen vagyunk ezen az ünnepségen, kívánjuk Önöknek, hogy a több évtizede közösen kiválasztott úton haladjanak tovább jó egészségben.

Kedves ezüsthajú, aranyszívű vendégek!

Két nemes fémből kellene ötvözni e mai, de nem mindennapi ünnepi jelvényt. Aranyhoz hasonlítom szerető szívüket. Az arany fénye nem halványult a sok gondtól, megpróbáltatástól. Életüket hol boldogan, hol fáradtan élik. Valamikor nem hitték, hogy ilyen gyors járásúak az évek, szinte suhannak egymás után. 

Az arany mellett ezüst fény is csillan mai nap. Ezüst hajukban sok-sok tél ott felejtette fehérségét. Amint a természetben is van tavasz, nyár, ősz és tél, az ember életében is ez a folyamat megy végbe. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal.

Kérjük a jó Istent, adjon még sok-sok lágy, simogató tavaszt! Köszönjük a példamutatást! Köszönjük az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek. Szívből kívánjuk, továbbra is ragyogja be életüket a két nemes fém: az arany és az ezüst fénye.

Köszöntő Idősek Világnapja alkalmából

Október elseje az idősek világnapja. Ebből az alkalomból köszöntjük mindazokat az embereket, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött.

Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, száll generációról –generációra a sok tudás.
Szeretettel gondolunk rájuk, s nem csak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz szeretetükkel, bölcsességükkel ők is mindig a rendelkezésünkre állnak. Idős koruk tapasztalatával helyükre tudják tenni a dolgokat, tudják mi a jó, amit tovább adhatnak, s tudják mi az a rossz, amit el kell kerülni a következő generációnak.
Feladatunk, lehetővé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani nekik a pihenés éveibe. Vigyázni kell rájuk segíteni őket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli életet élhessenek.
Érezzék, hogy nem hagyjuk magukra őket, hogy fontos részei életünknek. Szüleink és nagyszüleink mosolya és gondoskodása rengeteg erőt sugároz felénk, a kitartásuk, szeretetük felbecsülhetetlen kincs számunkra.

Jó egészséget, tartalmas, boldog életet kívánunk minden idős embertársunknak.

Versek

 

Várnai Zseni: Úgy tégy,mintha örökig élnél

Úgy tégy,mintha örökig élnél,
Úgy folytasd minden dogodat,
Mintha már semmitől se félnél,
Az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
Hogy jön a Perc!
S mindent bevégzel...
Megszűnsz létezni,
Nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
S ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
Nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy,mintha örökig élnél!
Hinned is kell,hogy így igaz.
Meérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre....

 

Blaskó Mária: JÓ TANÁCS

Hallgassunk az okosabbra és jól fogunk járni,
Okos szóra ki nem hallgat, meg fogja még bánni.
Hallgassunk az öregekre, ők sokat átéltek,
Ifjú ész,új könyv,divat ezzel föl nem érnek.
Hallgassunk jó szüleinkre, az ő szavuk drága,
Áldott leszel,hogyha hallgatsz szüleid szavára.
Hallgassátok sziveteknek mit súg a Jóisten,
Mert őnála bölcsebb, szentebb és szeretőbb nincsen.

 

Csorba Győző:

 
ÖREGEK
Hószakállúak, jóságos szeműek,
kicsi koromtól nagyapák,
kikben – úgy hittem – bölcsesség tanyázik
és minden bűbájt értenek,
hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk,
őszfürtűek vagy kopaszok,
már azt is látom, mikor elmerengnek
a játszótéri padokon,
azt is tudom már (őszfürtű ugyancsak),
hogy nem a derű tündököl
arcukról, nem a békesség szemükből,
hogy a csonttalanná gyötört
test szégyene ad hírt gyáván magáról,
s azt is tudom: akad ma is
oktondi kisfiú, ki rám tekint úgy,
mint egykor rájuk én.
 
 
 

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.
 


M Legrand : Az idősek tisztelete!

Amíg fiatal vagy,
Sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az ősz is,
S elszállnak a darvak.

Amíg fiatal vagy,
Nincsen sosem gondod,
Nem érdekel semmi,
Csak a saját dolgod.

Pedig gondolnod kell,
Azon sok emberre,
Akik annyit tettek,
S jártak a kedvedbe.

Legalább e napon,
Jussanak eszedbe,
Legyél hálás nekik,
S ne legyen feledve.

Szüleid, akik az
Életedet adták,
Nagymamák, nagyapák,
Ne legyenek árvák.

Tanítóid, kiktől
Csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel
Tiszteleted rójad.

Törődjél és szeress,
Mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz
Annyit kapsz, majd vissza!

 

Nagymama - nagymami - nagyanyó 
 

Ezekből a versekből választhattok a nagymamák köszöntésére

Nagymamáknak
Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.


Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.

 

Fecske Csaba: A nagymamánál 

 

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.


Mint madár az ágra,napsugár a rétre,
Úgy repülök én ma,nagymama ölébe.

A dalos madárral,itt csicsergem én el,
Isten áldja nagymamámat,mind a két kezével.
 

Csillag orgonával,bíbor tulipánnal,
Köszöntlek mamikám ezer jó virággal.
 

Köszöntlek fénnyel,kék ég derűjével,
Köszöntelek mamikám szívem melegével.
 

Köszöntlek dallal,köszöntelek verssel,
Szívemből gyöngyöző, jó szóval ezerrel.
 

Ha szívünk szerint adhatnánk ma nektek
Megszednénk az összes nyíló kertet.
De így csak annyit kérünk:
Fogadjátok szívesen ezt a friss csokor virágot
Mindenki nevében,akik itt most állunk
Köszöntsön szívből egy-egy szál virágunk!

 

Csernay József: Nagyanyának

 

Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.

 

Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyere 


Búzát vittem a malomba,

ej, de régen volt,

mikor még a Küküllőn

alom duruzsolt.

 

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó, 

Örült neki a ház népe,

kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából 

olyan kenyeret, 

illatára odagyűltek 

mind a gyerekek. 

Azóta is azt kívánom: 

legyen a világ 

olyan, mint a búza közt 

a kék búzavirág. 

Mindenkinek jusson bőven 

illatos-fehér, 

ropogósra sütött, foszlós 

nagyanyó-kenyér !

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának 

 

Jó nagymama, tedd le ma 

Fényes ókuládat! 

Kérlek szépen hallgasd meg 

A kis unokádat!

 

Eddig mindig te hoztál 

Ajándékot, cukrot. 

Kérlek, ma te fogadd el 

Tőlem e kis csokrot. 

Nem adhatok egyebet 

Pár szerény virágnál. 

De egy- egy jókívánság 

Mindenik virágszál. 

Általuk, jó nagyanyám, 

Tehozzád én szólok. 

Isten éltessen soká! 

Légy vidám és boldog! 


Bősze Éva: Nagyanyák

 

Illatuk harmatos rózsalevél, 

simogatásuk enyhe nyári szél. 

Válluk gödre biztos, zárt világ, 

hová a gyermek ölelésre vágy. . .

 

Czéhmester Erzsébet: Nagymama köszöntése 

 

Nagymama, nagymama, 

Drága, gondos dajka, 

Aprócska koromnak 

Melengető napja. 

Be sokszor siettél 

Könnyem letörölni, 

Hogyha bánatom volt 

Szívedre ölelni!

 

Emlékszem: még mikor 

Csöpp kezemet fogva 

Először vezettél 

Engem a templomba.

 

Aranyos kis ajtó

Oltár fölött csukva-

Suttogva mutattad:

„Ott van a Jézuska”. 

Nem is értettem még, 

De tenéked hittem, 

Így neveltél engem,

Ebben a szent hitben.

 

Azóta megnőttem, 

Tudok imádkozni, 

Kis Jézustól reád 

Ezer áldást kérni!

 

Csörgey Éva: Nagymamácska 

 

Haja fehér volt. Hófehér, 

és mindig sima, mindig rendes, 

arca kerek volt, szava csendes, 

ajka piros volt, mint a vér.

 

Sötét ruháján csipke díszlett 

És nem volt nála szebb anyóka. 

Üres az asztal már azóta, 

Ó, míg velem volt, minden ízlett.

 

Én tíz voltam - ö hetvenöt. 

És könnyes szemmel ma is látom, 

hogy soha nem volt jobb barátom, 

sem azután... sem azelőtt.

 

Pedig csapás rá sok szakadt; 

dolgozott, s közben temetett 

férjet, rokont és gyereket, 

de lágy mosolya megmaradt.

 

S bár átélt nyolcvannégy nyarat, 

mosolya még nem változott; 

az mindig enyhülést hozott, 

az idő bárhogy is szaladt.

 

De egyszer mégis itt hagyott... 

Nem bírta már az életet. 

Neki küldöm ez éneket, 

s a szempillámon könny ragyog.

 

Kis finom, fehér porcelán 

volt ő nekünk... s jaj eltörött! 

Csak lelke él még... mely örök, 

s vigyáz távolból ránk talán...

 

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama 

A nagymama reszketeg, 

De fogja a kezedet, 

S elvezet a gondon át 

Minden félős unokát.

 

A nagymama rosszul lát, 

De visel egy okulát, 

Pulcsit köt, és verset szaval, 

A rézüstben lekvárt kavar. 

A nagymama lába fáj,

 

Mégis veled szaladgál, 

Versenyt fut az idővel- 

Majd megérted idővel. 

A nagymama elringat,

 

Simogat és puszilgat, 

Hallgasd meg, hogy mit mesél, 

S az ő álma te legyél. 

A nagymama szíve nagy,

 

Neki „jobbsincs” gyerek vagy. 

Néha-néha öleld át 

A nagymamát, a nagymamát!

 

Feleki Sándor: Hogy itt állok… 

Hogy itt állok te előtted, 

Édes, drága nagymama, 

Örömében ver a szívem, 

Gyorsabban, mint valaha.

 

Születési évfordulód 

Ragyogva hív engemet, 

Azt hiszem, hogy angyaloknak

Csengettyűje csengetett.

 

Azt csengeti: Szedd most össze 

Szép szavakba, sebtiben, 

Amit érzesz, oly gyönyörűen, 

Mint nem tudná senki sem.

 

Jó nagyanyám, nézem, nézem 

Szép hófehér hajadat, 

Nézem mosolygó két szemed 

S a mondókám megakad.

 

Mert, hogy tudjak megköszönni 

Annyi szépet, annyi jót, 

Sok játékot, édességet, 

Cukrot, süteményt, diót?

 

S hogy tudjam én megköszönni 

Sok kedves, meleg szavad, 

Mely, ha rosszat is míveltem, 

Ajkadról védőn fakadt?

 

Nézd, szememből a könny perdül 

Helyettem most az beszél, 

Azt suttogja: Élj sokáig 

S kerüljön el baj, veszély! 

 

Földes Zoltán: Nagyanyához 

 

Fehér galamb, fehér szárnyon, 

Ablakomon bérepült,

Duruzsolva, turbékolva 

Gyönge, kis vállamra ült.

 

Azt suttogta, turbékolta, 

Hogy szereti nagymamát, 

S nevenapján hó-galambok 

Üdvözletét adjam át.

 

Mondtam: átadom bizonnyal, 

Mert ez méltó üzenet, 

Tiszta galamb, ha köszönti 

Galambfehér szívedet.

 

Ettől szép, fehér szívedtől 

Oktatva kis unokád 

Gondozgatta, nagyvigyázva, 

Lelkén a fehér ruhát.

 

Azért adom át örömmel, 

Mit üzent a kis galamb. 

Míg lelkemben zeng a hála, 

Ezüstszavú szép harang.

 

Isten áldjon, Isten védjen, 

Nagyanyácskám, tégedet, 

Adjon itt lenn boldogságot, 

S egykor örökéletet.

 

Gáti Kovács István: Az én nagymamám 

Az én kedves nagyikám

Falun lakik, bizony ám! 

Ismeritek is talán: 

Híres Tíszadorogmán. 

Bár szűkösen éldegél, 

Házán mégsincs zsuppfedél!

 

Palatető díszeleg- 

Láthatják az emberek. 

Etetéskor kacsa, tyúk, 

Ahány van, mind odafut, 

S összevesznek a magon 

A baromfiudvaron.

 

Apa szerint, engedékeny 

És egy kicsit feledékeny, 

De az anyu legyint rája-

Igaz, hogy az ő mamája…

 

Gyökössy Endre: Nagyanyának 

Ezen a szép napon 

Teli van a szívem dallal, 

Kipirul az arcom, 

Mint a rózsás, nyári hajnal.

 

Édes nagyanyácskám, 

Hozzád repes boldog lelkem. 

Ölellek, csókollak, 

Ölelj, csókolj te is engem!


Nagyapa - nagypapa - nagyapó


Egy nagyapa olyan valaki, akinek ezüst a haja és arany a szíve.


A nagypapák azért vannak, hogy szeressük őket,
és hogy megszereljenek dolgokat.

A nagypapa egy kisfiú a régi időkből.

 

Ezekből a versekből választhattok a nagypapák köszöntésére:

 

Nagyapa mondta:˝Kislányom, csak kitaláltam!˝   

 

Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél…
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.

Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jajj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!

 

http://www.amatormuveszek.hu/

Minden nagyapa egy-egy diófa
ágkarja ablakon átnyúl a múltba
pince mélyén nótáz hangja kongó
vágott dohány harisnya-zacskó

Minden nagyapa diófa koporsóban
száll szivárog bolyong ásványi sókban
híre hamva termő dióhéj bölcső
kotyog totyog unoka apró agyvelő

Minden nagyapa egy-egy diófa
minden unoka egy-egy mókás úrna
ma már a bagót se sodorják
és lát valaki ültetni diófát?

 

http://www.amatormuveszek.hu

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk  

Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.

 

Hárs László: Milyenek a nagyapák?
 
Unokák szavaival
így szól a nagyapa-dal
 dédelgetve dúdolgatja
ki szívében fiatal
 
Mint a termő, gazdag ág,
olyanok a nagyapák,
gyerekek és unokák.
karjukon, mint bimbók ülnek
 
Mint a kerek friss cipók,
ízesek is, melegek is,
olyanok a nagyapók,
bár nem boltban kaphatók.

Mint az ágy lágy paplana,
 
olyan minden nagyapa,
betakargat, elaltatgat,
 
vigyáz reád éjszaka.
Mint sötét ég, oly borús
 
 
néha a mord nagyatyus,
ámde gyorsan ki is derül,
mint a fényes július.
 
 
Mint a lombos almafák,
 
olyanok a nagyapák,
gyümölcsük az unokáknak
érlelik egy élten át.

 
Így zümmög és így rivall
unokák szavaival,
 
otthon és az óvodában
így zeng a nagyapa-dal.
 
 
Ez nem éppen vers, de nagyon jó!

 

Hány éves vagy nagyapa?
 Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen
megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép,
a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a
szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású
utasszállító
repülőgépek.

Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden
családban volt apuka és anyuka.
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt
születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér-
vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit 'uram'-nak szólítottam,
minden nőt pedig 'asszonyom'-nak vagy 'kisasszony'-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra,
a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy
átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha
kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.

A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen
egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen
ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített
neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény
bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket
a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények
tisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz
között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel
és barátokkal.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is
beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről,
DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról
sem, hát még hordozhatókról).

A 'notebook' jegyzetfüzet volt.

Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők
a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú
sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér
képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes
képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról,
se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak
férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint  200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 60!

vissza a címoldalra





 
 
ELNYERTE TETSZÉSEDET AZ OLDALAM?
Eredmények
További szavazások
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


kovacsneagi.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!